Betonikonok sorozat
Két kupola, két torony, egy széles betonplatform – ha van szimbóluma annak, hogyan ábrázolható a hatalom modern eszközökkel, akkor az a Brazília Nemzeti Kongresszusa. Brazília fővárosát a semmiből emelték az 1950-es években, a demokratikus ébredés jelképeként. A projekt fő fegyverhordozója Oscar Niemeyer volt, aki a betonból monumentális, mégis lebegő formákat faragott. A Kongresszus épülete minden, csak nem visszafogott: állítás, középpont, betonba öntött eszme.
1. Oscar Niemeyer: a beton szobrásza
Niemeyer nem egyszerűen modernista volt. Ő volt az, aki az építészetet nemcsak térben, hanem ideológiában is újrateremtette. A Kongresszus épületét nem a klasszikus hatalmi architektúra diktálta, hanem egy szoborszerű elképzelés a demokratikus erőről. A konvex kupola a Szenátust jelöli, a konkáv a Képviselőházat. A két kupola közötti 92 m magas ikertornyok a hatalmi egyensúly jelképei, és a széles előtér platform minden irányba nyitott – fizikailag és eszmeileg is.
2. A beton itt beszél
A Kongresszusban a beton nemcsak anyag, hanem kommunikációs eszköz. A formák szinte lebegnek, mégis tonnákban mérhetők. Az üvegburkolatot tartó vázas szerkezetek kiemelik a főhomlokzat nyitottságát. A belső terekben a beton szinte simogathatóan finom, akusztikailag formált. Minden ív, minden oszlop egy gondolatot hordoz: nemcsak építés, hanem állítás. Ez a beton – formába öntött gondolat.
3. Megosztó, de megkerülhetetlen
Brazília Nemzeti Kongresszusa sokak szerint hideg, steril, túl nagyvonalú. Mások szerint a XX. századi építészet egyik csúcsa. Nem lehet szó nélkül elmenni ezen épület mellett. Valamilyen módon provokálja az érzékeket, legyen az a merész építészeti megoldása, a szokatlan textúrák kombinációja, vagy éppen az, ahogyan a fény játszik a felületein. Akár tetszik, akár nem, kivált valamilyen reakciót, és ezzel eléri, hogy ne lehessen pusztán háttérnek tekinteni. Jelenléte tagadhatatlan, és erőteljesen hat a környezetére, megváltoztatva annak dinamikáját. Amikor valaki először meglátja a kupolákat a horizonton, valami összeszorul benne. Tisztelet? Csodálat? Idegenség? Talán mindegyik. Ez az, amit Niemeyer tudott: a beton nemcsak tart, hanem hat.
