Betonkészítés és Különféle Tulajdonságok: MSZ EN 2006-1:2002 Szabvány Alapján
A beton, mint építőanyag, számos változó tulajdonsággal bír, amelyeket szabványok szabályoznak. A Magyar Szabvány (MSZ) EN 2006-1:2002 iránymutatásai alapján a betont három kategóriába sorolhatjuk a testsűrűsége szerint: könnyűbeton (LC), normálbeton (C) és nehézbeton (HC). Mindegyik kategória más-más sűrűségi tartományba esik, ami meghatározó a beton jellemzésében.
A beton testsűrűsége a megszilárdulás után mérhető meg, és tömeg- és térfogatmérési, illetve számítási eljárások segítségével határozható meg. A testsűrűség mellett a beton nyomószilárdsága is kulcsfontosságú jellemző. Ennek meghatározása a testsűrűség jelölése (LC, C, HC) után következő számmal történik.
A magyar szabványok szerint a nyomószilárdság meghatározásához hengerszilárdság alkalmazható, ahol 300 mm magas és 150 mm átmérőjű próbahengert használnak. Ez a módszer eltér az európai szabványtól, mely kockaszilárdságot is mér. A könnyűbetont különösen használják hőszigetelő szerkezeteknél, ahol különböző adalékanyagokat kevernek hozzá a jobb szigetelési tulajdonságok érdekében.
A normálbeton a legelterjedtebb, mivel strukturális felhasználásra alkalmas. Nehézbetont sugárvédelmi feladatok ellátó épületekben alkalmazzák, mivel magas sűrűségű és erős anyag.
A beton konzisztenciája is meghatározó tényező. Az alig földnedves betont nagy tömegű vasalatlan vagy gyenge vasalással rendelkező szerkezeteknél alkalmazzák, míg az önthető betont nagy területű és gyorsan megépíthető szerkezetekhez használják.
A beton környezeti osztályozása is jelentős. A fagyálló, olvasztó sóálló, vízzáró és kopásálló betonok különböző környezeti kihívásoknak való megfelelést biztosítanak. Az egyes osztályokat a betűjelek és a hozzájuk rendelt számok határozzák meg, jelölve a beton környezeti ellenállásának mértékét.
